A használati kés eredete

A kések fejlesztése fontos helyet foglal el az emberi haladás történetében. Már az ie 28-20. században megjelentek Kínában a rézkések, például a sárgarézkúpok és a vörösrézkúpok, a fúrók és a kések. A késő háborúzó államok korszakában (i.e. 3. század) a karburálási technológia elsajátítása miatt rézkéseket készítettek. Az akkori fúrószárak és fűrészek némi hasonlóságot mutatnak a modern lapos fúrókkal és fűrészekkel. A kések gyors fejlődése azonban a gőzgépek és más gépek fejlődésével következett be a 18. század végén. 1783-ban a francia René gyártott először marókat. 1792-ben az angliai Mozley csapokat és matricákat gyártott. A legkorábbi okmányos feljegyzés a csigafúró feltalálásáról 1822-ben volt, de csak 1864-ben állították elő áruként. Az akkori szerszámok tömör, nagy széntartalmú szerszámacélból készültek, a megengedett forgácsolási sebesség kb. 5 m/ min. 1868-ban a brit Musche volfrámtartalmú ötvözött szerszámacélt készített. 1898-ban Taylor és az Egyesült Államok. Fehér feltalálta a nagy sebességű szerszámacélt. 1923-ban a német Schroeter feltalálta a cementezett karbidot. Ötvözött szerszámacél használatakor a szerszám vágási sebessége kb. 8 m/perc-re nő. Gyorsacél használatakor ez több mint a duplájára nő. Cementált keményfém használata esetén több mint kétszerese a gyorsacélénak. A munkadarab felületi minősége és méretpontossága is jelentősen javul. Mivel a gyorsacél és a keményfém viszonylag drágák, a szerszám hegesztő és mechanikus szorítószerkezettel rendelkezik. 1949 és 1950 között az Egyesült Államokban elkezdték használni a váltólapkákat esztergaszerszámokhoz, és hamarosan a maróknál és más szerszámoknál is alkalmazták. 1938-ban a német Degussa cég szabadalmat szerzett a kerámia késekre. 1972-ben az Egyesült Államok General Electric Company polikristályos szintetikus gyémánt és polikristályos köbös bór-nitrid pengéket gyártott. Ezek a nem fémes szerszámanyagok lehetővé teszik a szerszám számára nagyobb sebességű vágást. 1969-ben a svéd Sandvik Steel Plant szabadalmat kapott titán-karbid bevonatú keményfém pengék kémiai gőzleválasztással történő előállítására. 1972-ben az Egyesült Államokban Bangsar és Lagolan kifejlesztett egy fizikai gőzfázisú leválasztási módszert, amellyel kemény titán-karbid vagy titán-nitrid réteget vonnak be a keményfém vagy gyorsacél szerszámok felületére. A felületbevonat módszere egyesíti az alapanyag nagy szilárdságát és szívósságát a felületi réteg nagy keménységével és kopásállóságával, így ez a kompozit anyag jobb vágási teljesítményt nyújt.